– Magyarul, magyarul! – követelte Juan Carlos Pastortól a Dóm tér közönsége. És akkor a Mister azt mondta: – Jo estet kivanok! Koszonok minden!
Óriási ováció volt rá a válasz. Ám a legtöbb szem valószínűleg akkor lábadt könnybe, amikor Zubai Szabolcs köszönt el a drukkerektől: – Szeressétek ezt a csapatot, szurkoljatok nekik a bajnokságban és a Bajnokok Ligájában is, megérdemlik!
Ahogy a bajoki címet is megérdemelték a kékek és a szurkolóik is. Nem egyszer, nem kétszer fordult elő a hosszú böjti évek alatt, hogy majdnem sikerült, de végül mégsem jött össze.
Pünkösdvasárnap nem egyszerűen összejött. Pünkösdvasárnap megnyerte a bajnokságot a MOL-Pick Szeged. Az biztos, ez a pünkösdi királyság egy szezon át biztosan eltart, és hogy folytatódik-e? Az most nem érdekes.
Ez az este az ünneplésről szólt. Ahogy kollégám, Süli Róbert, a csapat szpíkere, sajtósa bemelegítette a közönséget, azt bármelyik hasonló banzájon megirigyelték volna. Majd jött Csapszi a(z egyik) vezérszurker, a bika, fölzendült Stone Pick-himnusza, és végül egyesével jöttek a srácok. Mindenki vastapsot kapott.
Amikor már az egész csapat fönn állt a színpadon következett Botka László polgármester, aki miközben átadta Szeged kupáját Bodóéknak azt mondta, Szeged a kézilabda fővárosa lett ma este. – Köszönjük, hogy még szebbé varázsolták nekünk ezt a napot!
Majd eldurrantak a pezsgők, jöttek a már említett köszönetnyilvánítások, pukkantak a konfettiágyúk, a drukkerek ujjongtak, megállás nélkül énekelték a csapat rigmusait. Végül az Edda slágerével ért véget a hivatalos buli, az Álmodtam egy világot című számot meghatottan énekelte végig a Dóm tér.
