Az Év bortermelője díj 1991-től tartó karrierjében még nem fordult elő, hogy valaki az első jelölésekor azonnal meg is nyeri a versengést. Balla Géza azért nyert, mert a „megkoronázása” benne volt a levegőben.
Néhány éve így írt róla Dlusztus Imre: „Az Arad-hegyaljai, szegedi bázissal is rendelkező Balla Géza kedveli a vastag borokat. Könnyű ezt leszűrni abból, hogy mindegyik tételében, legyen az reduktív fehér, rozé vagy a mikrooxidációval bájossá tett vörös, rendesen van anyag. A nagyüzemi vezérigazgatóból lett családi borász a szőlőben szereti a végletekig feszíteni a húrt: akkor szüretel, amikor már töpped a gyümölcs, de még jó formában vannak a fenolok. A Ménesi borvidék hagyományai diktálják ezt a hozzáállást, hiszen az itteni mikroklíma aszút, szamorodnit is képes érlelni, ráadásul kékszőlőn, jelesül a tájban évszázadok óta honos kadarkán. Az ópálosi borász igazi határeset. Odaát van, de a miénk. Legmagasabban fekvő szőlője oly magasban zöldell, mint a Nagy-Eged-hegyi, egri testvére, ugyanakkor épp itt ér véget a Nagy-Alföld. A borászat mérete már-már nagyüzemi, ugyanakkor itt minden Balla Géza kezéhez simul. Ő maga romantikus ember, akitől azt várnánk, hogy pincéje mélyén bevárja a sorsot, hogy például elismerjék az anyaországban is, ezzel szemben hihetetlen munkabírással járja Magyarország pincészeteit és éttermeit, ráadásul egyetemi borászati tanszéket is vezet.”
Hát most elismerte e rangos díjjal is az anyaország. Mondhatnánk, nekünk szegedieknek nem meglepetés, hogy megkapta a borászok Kossuth-díját, mivel hosszú évek óta a borfesztivál legkeresettebb borai közé tartozik a Sziklabor, s az itteni hozzáértő közönség minden évben őszinte kíváncsisággal kóstolja fekete leányka vagy mustos fehér borát. (Dlusztus Imre írása)
