A Neszmélyi borvidék méltán elismert borásza, Szöllősi Mihály, a legutóbbi Év Bortermelője, a sok éve kiérdemelt díj átvétele után néhány héttel tragikus hirtelenséggel költözött át az égi pincékbe. Dlusztus Imre szegedi borszakírót, Táncsics Mihály-díjas újságírót kértük fel, hogy a Borfesztiválhoz közeledve segítsen emlékezni Misi bácsira.
Szöllősi Mihály és a megőrzött illat
A modern borászati technológiák lehetőséget teremtenek az illatanyag megőrzésére, de ehhez nagyon jól kell ismerni a szőlőnövényt, kiválasztani a megfelelő szüreti időpontot és uralni a borászati eljárások hosszú sorát – kezdve a hűtött erjesztéssel. Nos, e tudás elsőszámú művelője volt a Neszmélyi borvidékről Szöllősi Mihály, a legutóbbi Év Bortermelője, aki a sok éve kiérdemelt díj átvétele után néhány héttel tragikus hirtelenséggel költözött át az égi pincékbe. Misi bácsi, akit a tisztelet hangján még a hozzá hasonló korúak is így szólítottak, vidám természetű, kedves, nyílt, szó szerint aranyos alakja volt a magyar borászat nagy családjának.
A mezőtúri születésű Szöllősi Mihály 1973-ban került kapcsolatba a szőlővel, 1985-től működtetett saját pincét, 1999-től borászati vállalkozást. Szöllősi az átkosban a Bicskei Állami Gazdaságban kezdett növényvédő agronómusként, majd volt a terület magasabb beosztású vezetője, valamint oktatója, s maradt energiája beletanulni a cégvezetésbe is. Belső körökben köztudott, hogy Szöllősi hatvan fölött sem volt rest elmenni a kollégáihoz tapasztalatot cserélni, sőt az ország olyan távolabbi pontjaira is ellátogatott kóstolni vagy borversenyen bírálni, ahová dombvidéki borászok nemigen járnak.
A Szegedi Borfesztiválra kilátogatók a pincészet standjánál egy pohár igazi neszmélyivel a kézben tiszteleghetnek e nagy ember emléke előtt.
Dlusztus Imre
